Ahogy nézem a testvérpárt, szemeikben sugárzik a gyűlölet. Nem nagyon mosolyognak, s ha véletlenül mégis, az sem valódi: a közönségnek szól. Vajon, ki iránt éreznek ilyen fájdalommal?  Ahogy nézem őket, nem tudnak egymásra nézni, ha pedig mégis odatéved tekintetük, nincs benne semmi testvéri szeretet. Egymást gyűlölnék ennyire?   Ismét a családod mutatják, a zoom segít… azt is látom, hogy apa és anya között is dúl az el nem fogadás.

Másik eset. Két lány versenyez egymással, a zsűri egyformának találja őket, én nem. Az egyik nyíltabb és őszintébb, természetes szépség. A másik szeméből hazugság sugárzik, külsője mesterkélt, mosolya mű, afféle betanult dolog, látszik, ismeri a trükköket, amivel belophatja magát más szívébe. Ő nyer. Az emberek többségénél nem működik a zoom?

Gyakran találkozok emberekkel, sőt párokkal, vagy csoportokkal. Megpróbálnak megetetni mindenféle mesékkel, de a zoom segít. Amikor pedig elmondom nekik, hogy megpróbáltak megtéveszteni, de szerintem mi az igazság, miközben vallomást tesznek, csodálkozva néznek rám, hogy honnan tudom.

Egyik asszony szavaival akar bizonyságot tenni arról, hogy mennyire szereti a férjét, de hát a férj… a zoom segít: az asszony elvesztette vágyát a férje iránt és azóta ápolatlannak tartja, visszataszítónak egyes szokásait, amelyek korábban is megvoltak. Egy másik asszony, aki váltig állítja, hogy ő szereti a férfit, a zoom által aztán kiderül, hogy a férfi egyszer részegen ment haza, az asszony saját apja által átélt részegességét a férjére vetítette ki. Azóta nem volt képes a férjére tisztelettel tekinteni… ennek hatására a férfi tényleg alkoholista lett.

Egy beteg arról számol be nekem, hogy párjával milyen sikereket ért el, a zoom segít kideríteni, hogy a veserákja éppen a párjával kapcsolatos személyközi konfliktusa miatt van. Egy férfi tüdőrákkal is a feleségét isteníti… a zoom segít fényt deríteni arra, hogy a tüdőrák épp a feleséggel szemben érzett dominancia, azaz szabadságérzet hiánya miatt alakult ki.

Látok a boltban egy eladót, akit megszólít a háta mögött lévő vevő. Az eladó előbb szemeit az égre mereszti, magában ezt mondja: „Mit akar ez már megint?”. Majd megfordul, felveszi a bűbájt és édeni kedvességgel kommunikál a vevővel. Ha az első jelenetet nem láttam volna, a zoom akkor segítene: a kedvessége mögött a szeme fénytelen és unott, karjait mellkasa előtt összefonta, fejét megemelte, hogy a vevőre lenézhessen. Szó szerint. A vevő egy idős nénike, a végén udvariasan megköszönte a férfi kedvességét… pedig kedvesség nem is volt jelen.

Mi rejtőzik egy nem őszinte mosoly mögött, mi az igazság egy erősen túlkompenzált cselekvés árnyékában? Mit fejez ki a dicsekvés, vagy mit árul el egy rejtett pillantás. Miért tartanak fenn az emberek felületes kapcsolatokat, ahol a szokásos udvariassági levélváltás, vagy legfeljebb az a téma, hogy ki mit csinált a faluban, ki halt meg, vagy ki házasodott? Észrevetted-e már, hogy levelezés közben sok embert nem érdekli az, amit mondasz, csak az a fontos, hogy ő elmondhassa, amit akar: legtöbbször dicsekszik, vagy a fájdalmait sorolja. Én magam is azon kapom néha, hogy beszélek Istenről embereknek, azok közönnyel meghallgatják, majd egy elegáns fordulattal átterelik a szót egy számukra fontos testi dologra. Ilyenkor magamban elmosolyodok és beszélgetek tovább testi dolgokról. Tudom, hogy az ilyen ember nem érheti el Isten országát, de megbántani nem akarom őt.

Az ember szavai az összes kommunikációjának csak egy töredéke. Az igazság mindig beszédesebb, mint a száj és az megnyilvánul egy testtartásban, egy öltözködésben, egy hajviseletben és sok mindenben. Beszél az arcizmunk, a szemöldökünk, a szemünk, a nyakunk, a kezünk, a lábunk, minden porcikánk. Soha nem tanultam ilyen értelmezéseket, egyszerűen érezni, hogy mikor mi történik az emberben. Nagyon beszédes egy emberre jellemző mondatszerkesztési módszer. Különös fülem van, hogy a szavakból kiszűrjem mi igaz és mi nem, mit akar az illető eltitkolni.

A zoom nem egy különleges módszer, hanem inkább az, hogy az életet milyen mélységeiben éled meg. A legtöbb ember felületesen lát, hall, felületesen tanul, felületesen ismer, azaz felületesen él. Ez az eredménye a türelmetlenségnek, hogy az ember átadja magát a teljesítményközpontúságnak. Ez az eredménye annak is, hogy annyi csalódás van a földön. Egy kezdeti kapcsolat elején sokan hiszik a másik embert angyalnak, a kapcsolat közepén „csak” embernek, a végén pedig magának az ördögnek. Pedig mindez csak a felületesség eredménye. Az embert képes megtéveszteni egy műmosoly, egy látszólagos segítő szándék, minden olyan, ami az ő vonzódását megszólítja. Az emberiség igen kevés része tud ez miatt objektívan ítélni.

Színház az egész világ, az emberek szerepeket játszanak aszerint, hogy mi az érdekük. Az ember, aki maga is szerepet játszik, nem ismeri fel, hogy ennek a darabnak nem ő a főszereplője, még ha annak is tartja magát. Majdnem minden embernek érdeke, hogy másnak látsszon, mint aki valójában. Ez miatt a fenti állítást úgy módosítom, színház az egész világ, de sajnos, minden ember más darabot játszik. Ez az emberiség nagy tragédiája. Onnan lehet tudni, hogy ki az igaz, ha a zoom úgy működik, mint amikor távcsővel nézel egy tengerpartot: bárhogy növeled, vagy csökkented a nagyítást, azt amit látsz, jellegében nem változik. Isten ugyanis fraktálok mentén szervezi a világot, az ördög az, aki ezeket torzítja. Így lehet az, hogy aki messziról nézve bárány, közelről nézve fenevad, aki báránynak álcázta magát.

A zoom segít, hogy az ember a felszín alá lásson, hogy elűzze az illúziót. Mi valójában a zoom? Egy képesség, vagy egy módszer? Nem! A zoom nem más, mint az igazság, a végső valóság ismerete. Aki ismeri, azt nem lehet megtéveszteni és átlát a hazugság szövevényein. Aki test szerint él, az nem ismeri zoom-ot, annak ismerete az életről, bármennyit tanul is, csak fogyatékos lehet. Aki lélek szerint jár, az ismeri az Istent és azt nem éri soha meglepetés. A zoom nem arra való, hogy azáltal gyűlöld embertársaid. A zoom a megkülönböztetés lelke, hogy saját életedben tudd, mi az igazság és mi nem. Keresd meg magadban a zoom-ot, hogy általa visszakerülhess Isten kegyelmébe.