Az egyéni ember és a társadalmak legnagyobb kihívása ma a hit kérdése. Sok ember sok hite meghatározza közösségek életét és sorsát. Mit tudott az óember és mit felejtett el a ma embere? Valóban olyan nehéz ma hívőnek lenni? 

 Az ősidőkben, még Jézus születése előtt, az emberek közösségekben éltek és buzgón gyakorolták az Istenbe vetett hitüket. Bár az akkori társadalmak embere is sokszor kételkedett, de volt egy olyan alap, melyhez mindig visszatérhetett, s ez az a hit  és erkölcs volt, amelyre nevelték elődei. Emlékezzünk Ábrahámra, a hűség mintaképére, emlékezzünk Mózesre, Józsefre, és a prófétákra. Az emberek között megtalálhatók voltak a hit mintaképei, melyekből ma egyre kevesebb van.  Évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt az számított szégyennek, ha valaki nem követte az Istent. S ma az számít szégyennek, és az kapja a „fanatikus” bélyeget, aki le meri tenni hitét Istenben.

Családok keresztelik meg gyermeküket, fogadalmat téve Isten és az egyház színe előtt, hogy gyermeküket hitre fogják nevelni. Telnek az évek és a szülők, keresztszülők megfeledkeznek fogadalmukról, ezáltal hűtlenné válva egykori kijelentésükhöz. Gyermekeik úgy nőnek fel, hogy nem ismerik a hűséget, a hitet, nem ismerik Krisztus nevét és az emberért hozott áldozatát.

Akinek a legnagyobb démona az el nem fogadástól való félelem, az igyekszik nem megnyilvánítani hitét az emberek előtt. Fél, hogy környezete megveti és kitagadja magából. Emiatt lehet otthonában megéli hitét, de cselekvőképtelensége miatt nem élhet teljes életet. A hívő ember, az erkölcs útja mentén, hirdeti Isten országát, eljövendő kegyelmét. Célja az, hogy annyi bárányt megmentsen Isten nyájából, amennyire csak módja van. Az erkölcs útja azonban megmondja neked, hogy erőszakosan és valakinek a hite ellenére, ne akard megváltoztatni mások hitét. Annak segíts, aki kéri, és akiben látod a nyíltságot, a befogadóképességet. Hidd el, észreveszed majd, hogy aki nyílt, az mindennél jobban szomjazza az igazságot és elfogadja a te vezetésedet.

Ne csüggedj, ha a családod, a barátaid a hátad mögött összesúgnak és aggódnak érted. Ők nem érthetik, hogy aki vágyik Istenre, aki bízik benne, az nem tudja hitét langyosan megélni. Annak a hite a felszínre akar törni és dicsőíti Teremtője nevét. Hiszen hogyan lehetne Istent langyosan imádni?

Aki megveti egy hívő ember erős hitét, az távol áll az igazságtól. Aki aggódik és félti hozzátartozóját a hittől, az valószínűleg sohasem próbálta megismerni az Istent. Csak aki sohasem lépett rá az Istenhez vezető útra, az nem értheti, mit jelent őt imádni teljes erővel és teljes lélekkel. Ne botránkozz meg hívő emberek Isten iránti rajongásának megnyilatkoztatásában. Hiszen benned éppen az erős kontroll és a bizalom hiánya az, amely meggátol a felszabadulás megélésében. Aki megvetést érez ezek iránt az emberek iránt, húzódjon vissza csendes magányába, bánja meg bűnét és kezdje el megismerni Krisztus tanításait. Ne hangoztassa harsányan a hívőkkel szembeni el nem fogadását, hiszen lehet, hogy az emberek között megértésre talál, de Isten előtt nem kedves a cselekedete. S ha mégsem tudja elfogadni más emberek hitét, akkor az erkölcs útján maradva ne botránkoztasson meg ellenhitével senkit sem, hanem gyűjtsön inkább információt, mellyel megértheti a környezetében élő hívő embernek az Istenhez való ragaszkodást!

Ha hiszel Istenben, ne csak a száddal valld meg a hitedet, de legyél előjárója a jó példában az embereknek. Ha hívő embernek tartod magadat, ne vesd meg azokat, akik nem tudnak azonosulni szellemiségeddel. Sőt! Tanítsd őket elfogadásoddal, alázatoddal, s a békére való törekvéseddel! Előbb-utóbb minden ember rájön, hogy nincs más, akiben bízhat, csak Isten. Rajtad áll a döntés: újemberré válsz és buzgón keresed az igazságot, vagy megmaradsz a tudatlanságban és mélyebbre süllyedsz az anyagi világ útvesztőiben. Jól gondold meg hogyan döntesz, hiszen döntéseddel is az életet vagy a halált támogatod. Az emberiség hamarosan találkozik az évezredes ígérettel, vértezd fel magad, hogy ne érjen váratlanul!