Egy gyermek tudattalanul születik a világra, tisztán és érintetlenül. Bár hordozza ő is születése előtti tetteinek magját, mégis új esélyt kapott arra, hogy boldog lénnyé váljon. Befogadó, ismeretlen erő hajtja arra, hogy megismerje a világot, s bár ismerete kicsiny, nincs akarata, hogy bölcsnek mutassa magát.

Ha megfigyeled az élet forgatagát, úton-útfélen találhatsz olyan családokat, ahol a gyermek bűnözővé vált. Van, aki már egészen kisgyermekkorától meglopja a szüleit, van, aki kamaszkorban keveredik olyan társaságba, ahol a bűn az erkölcsi érték. Egy-egy ilyen közösség akkor fogad be valakit, ha olyan jellegű bűnt követ el a gyermek, amely menőnek számít a közösségben. A társadalom ilyenkor többnyire a gyermeket ítéli el, helytelenül...

Amikor egy csonka családba idegen érkezik, a jövevényeket sokszor illetik a mostoha szóval. Gyermekkori meséink miatt sok embernek negatív töltésű a szó is, amely azt is jelzi, hogy nem minden mesetípust helyesen határoztak meg, illetve az íróknak nem volt gondjuk eléggé "kampányolni" a mostohák mellett. A problémakör mindenféleképpen megér egy cikket, mert sokat tanulhatunk belőle.

Sok gyermek él szülő nélkül. Van amelyik azért, mert elhagyták, és van amelyik azért, mert szülei meghaltak. Az árva gyermekek jobb esetben nevelő szülőkhöz, kevésbé jó esetben állami gondozásba kerülnek. A gyermek lelki állapota erősen függ, hogy élete melyik szakaszában jutott árvaságra, s ez a tény örökre megpecsételheti sorsát, ha nevelői nem gondoskodnak róla megfelelően.

Az anyáról írt előző cikkemben azt írtam, hogy anyának lenni különleges életfeladat. Ez az állításom az apákra is kiterjeszthető, és az apák ebben egyenrangú félként érezhetik magukat. Persze az állítás mindkét oldalon azokra az emberekre vonatkozik, aki felvállalták a szülői szerepet és erejüktől függően mindent megtesznek a családért.

Anyának lenni igen különleges életfeladat, bár valószínűleg igazi értékét igen kevesen értik. A különlegessége nem abban áll, hogy valaki életet adhat a világnak, mert azt megteheti az állat is, hanem abban, hogy a nő élete csúcsán olyan Isteni aspektusokat tanulhat meg, amelyet más szerepben igen nehezen lenne képes.

Az ember testvére olyan, mint saját maga. Bár különböző időben született, és más sorsot jár be, mégis az örökség, amelyet kapott ugyanaz: a saját szülői minták, a nevelés hasonló erkölcsi kötelékeket rónak rám és a testvéremre. Mit jelent testvérnek lenni, milyen feladatok, terhek hárulnak arra, aki testvérként él? Erről szól ez az írás.

A világon nagyon sok a fogyatékkal élő. Van, aki ezt alázattal fogadja, de vannak olyanok is, akik kiemelt státusznak vélik helyzetüket, amellyel gyakran élnek vissza a környezetükben élő emberekkel szemben. Ennek a cikknek az a célja, hogy igazabb szemléletet adjon azoknak, akik szeretnék megtudni, hogy mi is a viszonyuk az élethez akár fogyatékkal élőként, akár a fogyatékkal élő emberekkel kapcsolatban lévő személyként.