A hit szóra és cselekvésre bírja az embert. A helyes hittel élő ember ezért szavaiban és tetteiben is gyümölcsöző, míg a helytelen hittel élő ember nem hoz , legfeljebb csak vad gyümölcsöt, sorsa a szenvedés.

Óvakodj a felelősség el nem ismerésétől. Ha saját mostoha sorsodért ostobán másokra mutogatsz, ne felejtsd el: az ötből három újjad magad felé mutat. Amikor pedig eljő a számonkérés ideje és azt mondod, hogy az a másik ember mutatott neked rossz példát, vezérré teszlek a pokolba menetelők között, hogy lássák a te példádat. Ha onnan visszajössz elfogadom a magyarázatodat, ha nem, ottmaradsz örökre.

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.