Vágyaiddal csak azt erősíted magadban, hogy fogyatékos vagy a boldogságban, a félelmeiddel pedig azt, hogy gyáva vagy visszaszerezni a boldogságod! Nem is kell ennél nagyobb illúzió az önvaló útján.

Minden nap eldöntheted, hogy hazudsz-e másoknak és önmagadnak, s a végén úgy belekeveredsz az illúzióba, hogy még te sem tudod, ki vagy valójában, vagy egyszer, ha fájdalmasan is-, de megvallod hazugságaid és felszabadulsz.

Óvakodj a felelősség el nem ismerésétől. Ha saját mostoha sorsodért ostobán másokra mutogatsz, ne felejtsd el: az ötből három újjad magad felé mutat. Amikor pedig eljő a számonkérés ideje és azt mondod, hogy az a másik ember mutatott neked rossz példát, vezérré teszlek a pokolba menetelők között, hogy lássák a te példádat. Ha onnan visszajössz elfogadom a magyarázatodat, ha nem, ottmaradsz örökre.

"Én ismerlek téged..." - aki magát nem ismeri, a másik embert sem ismerheti. Ilyenkor ez a mondás feltételezés és extrapoláció a korábbi tapasztalt viselkedésekből. Valójában egy lényt sem ismerhetsz meg teljesen, csak azokat a törvényszerűségeket, amelyek által változik, vagy éppen képtelen a változásra.