A szemed azt látja, amit látni akar, a füled azt hallja, amit hallani akar. A megérzésed és értelmed megcsal, mert hamis tudásod van. Az egyetlen, aki igazat mond neked világról az a benned lévő lélek. A lélek azonban kicsi, szabadszemmel nem látható, a lélek halk, jól nem hallható, a lélek nem racionális. Csak úgy tudod felfogni az létezését, ha nem gondolkodsz, ha kicsivé válsz és elcsendesedsz.

Minden nap eldöntheted, hogy ma lelkeddel nem törődve lekötöd magad a pénzkeresésnek, a szexualitásnak, vagy a gyermeknevelésnek és legfeljebb jó kifogásod lesz arra, hogy miért nem válaszoltál a Király mennyegzői elhívására. Vagy a királynak keresel pénz, a Királynak szaporodsz és a Királynak neveled gyermekeidet, hogy a mennyegzőn a Királynak személyesen mutathasd be, amit neki, az ő dicsőségére alkottál.

Gondolkodj! Mi helyesebb? Ha életedet mentve, szembeszállsz az igazsággal, így bűnbe esve jussod a lassú, de biztos halál, vagy életedet feláldozva az igazságért, s az igazság, amelyet védelmeztél, feltámaszt téged romolhatatlanságba, akkor is, ha az ördög elpusztítja testedet.

"Én olyan romantikus alkat vagyok..." - minden bizonnyal nem ismered magad. Sem az igazságnak, sem a békének, sem a kegyelemnek, sem a szeretetnek nem természete a romantika. De mindegyik gyönyörködik az élet minden pillanatában és minden teremtményében.