Ha a háborúban gyáván megfutamodsz, hátba lőnek.  Ha tudatosan visszavonulsz, hogy erőt gyűjts, akkor van esélyed a győzelemre. Így van ez az életben is: a gyávák mind halottak, a bölcsek viszont az igazságot keresik, amivel győzhetnek az ellenség felett, hogy életük legyen.  Azonban az ellenség nem a másik ember, hanem a benned rejlő gonosz.

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy ártani, csak a tetteiddel tudsz egy másik embernek. A csont összeforr, a seb begyógyul, a szó feledésbe merül, azonban a benned lévő ítélet, amelyet nem bocsátottál meg, mindkettőtök lelkét mérgezi. Más ember ártását kivédeni, csak helyes hittel lehetséges. Ha nincs helyes hited, akkor legalább legyél méltó a megbocsátásra!

"Úgy érzem, hogy..." - Az helyes, ha figyelembe veszed a megérzéseidet, de azok annyira hitelesek, amennyire a tudásod. Ha nincs teljes tudásod, a megérzéseid sem lehetnek helyesek, hiszen a megérzés az általad elfogadott igazságokra történő emlékezés eredménye. Ez ad hamisságot, minden jósnak, akinek nincs teljes ismerete az Istenről.