A szemed azt látja, amit látni akar, a füled azt hallja, amit hallani akar. A megérzésed és értelmed megcsal, mert hamis tudásod van. Az egyetlen, aki igazat mond neked világról az a benned lévő lélek. A lélek azonban kicsi, szabadszemmel nem látható, a lélek halk, jól nem hallható, a lélek nem racionális. Csak úgy tudod felfogni az létezését, ha nem gondolkodsz, ha kicsivé válsz és elcsendesedsz.

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Óvakodj a felelősség el nem ismerésétől. Ha saját mostoha sorsodért ostobán másokra mutogatsz, ne felejtsd el: az ötből három újjad magad felé mutat. Amikor pedig eljő a számonkérés ideje és azt mondod, hogy az a másik ember mutatott neked rossz példát, vezérré teszlek a pokolba menetelők között, hogy lássák a te példádat. Ha onnan visszajössz elfogadom a magyarázatodat, ha nem, ottmaradsz örökre.

"Én olyan romantikus alkat vagyok..." - minden bizonnyal nem ismered magad. Sem az igazságnak, sem a békének, sem a kegyelemnek, sem a szeretetnek nem természete a romantika. De mindegyik gyönyörködik az élet minden pillanatában és minden teremtményében.