A négy életcél |
Written by Horváth-Kovács Diána | |||
There are no translations available. Egy ember életútját megfigyelve a régi védikus iratok megfogalmazzák azt a 4 hajtóerőt, törekvést, melyek betöltése mentén az emberek e négy életcél irányába terelik életüket. Van, aki egy, van, aki több irányt is magáénak érez.
A védák megnevezik az emberi élet 4 célját. Minden ember egyéni törekvését átfogja e négy életcél, s az egyéni ember szabad akaratán múlik, mely célt választja. A történelem során azonban ismerünk olyan egyéni dharmát, mely Isten által elrendelt célok voltak, pl. Mózes dharmája, aki kivezette a népet az egyiptomi fogságból, vagy Jézus Krisztus dharmája, hogy megváltsa az embert bűneitől.
A négy életcél:
1. Artha, az anyagi javak szerzése, felhalmozása, a nyereség, a gyarapodás
2. Káma, az egyéni vágyak beteljesítése, melyek elégedettséget, jóleső örömet, jólétet ad
ARTHA
Valamennyien, amikor életet kapunk, az Artha céllal ismerkedünk meg elsőként. Az ember gyarapodás, anyagi javaink megszerzése mind biztonságérzetet adnak, látszólag bár, hiszen az anyag múlandó, a lélek ami örökkévaló. Az ember ezen életcél teljesítése közben fontosnak tartja, hogy ösztönös szükségletei az életbenmaradása miatt kielégüljenek, pl. legyen mindig mit ennie, legyen hol álomra hajtania a fejét (ezért fontos számára az otthon, a birtok), legyen mindig elég pénze igényeinek kielégítésére.
A hindu szemlélet szerint az anyagi gazdagság nem arra való, hogy fényűző életmódot folytassunk, kivívva mások irigységét, hanem arra, hogy segítségükkel betöltsük dharmánkat, kötelességeinket, s ebben támogassuk a körülöttünk élő embereket is.
KÁMA
Az emberi vágyak forrása kiapadhatatlan. Vágyunk családra, vágyunk társra, gyermekre, szexualitsára stb. A Káma és az Artha életcélok anyagi természetűek. Az ősi szent könyvek, a védák, a Biblia, a Korán szerint is az ember vágyai azok, melyek szenvedést hoznak az emberre. Gondoljunk csak bele, mennyire igaz ez. Ugyanis amíg az ember vágyakozik, addig nem teljes, hiszen vágyának a célja valamilyen hiányosság betöltése. Az ember szenved, amíg vágyát be nem tölti.
" A vágynélküliség nagy kísértésektől óvhatja meg az embert. A sóvárgás felkavarja a tudat nyugodt áramlását. Hitvánnyá és aljassá tesz, s megnyomorítja az embert. "
DHARMA
Dharma, a szó ismerősen cseng. Megannyi jelentés megannyi kultúrában. A dharma szó szankszkrit eredetű, jelentése „Nagy Rend”. A világegyetemet éppúgy, mint az emberi életet vezérlő és fenntartó elv, kötelesség, mely egyénenként eltérő, de célja mindenki számára a boldogság elérése. Hiszen az embert kötelességének teljesítése mindig boldogsággal tölti el. Amikor a dharma követése az ember fontos életcéljává válik, megjelenik benne az egyetemes illetve önmaga igazságának követése, a szeretet tudatállapotának kiterjesztése minden élőre, az életének erkölcsök szerint való vezetése.
MOKSHA
A Moksha a fizikai világ illúzióinak (maja) meglátása által elvezeti követőjét saját korlátainak, s a világ törvényszerűségeinek szellemi meglátásán át az ember anyagi mozgatórugóinak levetéséhez. Amikor az ember ráeszmél arra, hogy lénye szellemi, örökkévaló és végnélküli, akkor lehull a megannyi fátyol látása elől, s képessé válik az életet szabadon megélni, elfogadni a benne ható erők egymásra hatását (tamasz és radzsasz). Törekvése már nem a múlandó dolgok gyarapítása, hanem életében a szellemi elvek megélése. A moksha állapota a totális szabadság állapota, valójában minden ember vágya.
Minden ember megtalálja életének vezérelveit a négy életcél között. A régi Indiában egy férfi, aki elért életének késői szakaszába (már megvalósította vágyait, felnevelte gyermekeit), hátralévő földi éveit az utolsó két életcél betöltésének szentelte. Igazából nem szükséges elvonulnunk a világ és az emberek elől, hogy gyakorolni tudjuk a Dharma és a Moksha életcél elveit. Az ember más emberek között tud igazán kiteljesedni a feltétel nélküliségben, békében, saját igazságának megélésében és felvállalásában. A legfőbb kérdés, hogy ki melyik életcélban tudja megtalálni úgy önmagát, hogy nem árt, hanem képes szolgálni másokat, s melyik az az állapot, amely nem fejvesztettségbe viszi hordozóját, hanem képes megnyugvást adni követőjének.
|