A frigyláda Print
Written by Ayurvéda portál   
There are no translations available.

A frigyládaA történelem során különböző hadvezérek igen sok áldozatot hoztak azért, hogy megtaláljanak szent ereklyéket, amelyeket reményeik szerint saját győzelmükre elősegítésére fordítottak volna. Az elveszett frigyláda számomra is egy fontos ereklye, de már közel sem olyan módon, ahogy a hadvezéreknek és a tudósoknak. Amit az ereklyék jelképeznek Istentől van, amihez érdemes ragaszkodni, de az ereklye maga pusztán anyag.

 

Kb. 22 éves lehettem, amikor volt egy igen intenzív látomásom. A látomásnak nem tulajdonítottam különösebb szerepet, mivel akkor még igen csak a kételkedők táborát szaporítottam, ráadásul eléggé el voltam foglalva az abban a korban szokásos életfolyamataimmal, mint a párkapcsolat keresés, házasulás, stb.
A látomásban egy barlang előtt álltam. Kicsit félve, de megindultam a belsejébe, egy lépcső vezetett a mélybe. Sötét volt, Egyszer csak egy nagy teremben találtam magam a barlang mélyén, amelynek a közepén egy kriptaszerű beton építmény volt. A teremben, körben mindenhol régi, pókhálós polcok, rajtuk ezernyi régi könyv. Kis habozás után kinyitottam a kripta tetejét, amint belenéztem, láttam, hogy abban is egy lépcső vezet lefelé. A lépcsőlejáratban a sötétség még ijesztőbb volt, mint a barlang lejáratában. Lassan tapogatózva és félve haladtam meredeken lefelé a lépcsőn. Egyszer csak megérkeztem és egy hegy csúcsa alatti kis „teraszon” találtam magam. Azt ne kérdezzétek, hogy kerültem a magaslatra, amikor végig lefelé mentem… ez egy ilyen álom volt. A hegy oldalában a természet által kialakított „teraszon” egy oltárszerű építményen megláttam a frigyládát, amelyről gyermekkoromban hallottam utoljára a hittan órákon. A látomásban akkor letérdeltem az oltár elé, a kezeimet az égre emeltem és csak annyit rebegtem el: „Urám, hát mégis létezel!”.
Ez után a látomás után még több mint 10 évig nem foglalkoztam sem a látomással, sem Istennel. Akkor azonban minden megváltozott. A korábbi igaznak hitt, de utólag nézve mégis hamis életem teljesen szétesett. Elvesztettem az állásomat, hónapokig nélkülöztem. Széthullott a családi életem is, megvetettnek éreztem magam az emberektől. Nem akartam közéjük menni. Végső elkeseredésemben azt kértem Istentől, én a hitetlen, hogy segítsen rajtam és én hirdetni fogom az ő nevét az emberek között.
Ma már pontosan tudom, hogy mit jelentett ez a látomásom. Amikor először lementem a barlangba, az a saját sötétségeimet jelentette. A sok könyv, amely a tudást jelképezi, rádöbbentett arra, hogy én, aki képzettnek és okosnak hittem magam, mennyire illúzióban élek. A kriptában rejlő lépcső azt mutatta, hogy a tudás eredményeként, még mélyebbre kerülök majd, mint előtte voltam. Ez így is történt. Jelentősége van annak is, hogy bár végig lefelé mentem, mégis a hegytetőn kötöttem ki, hiszen aki a lelke legmélyebb bugyraiba képes nézni, annak hamar kivilágosodik.
A frigyláda Isten hűségét jelképezi. Megmutatta nekem, hogy bár ő elvisz oda, ahol a sötétség az úr, de fel is emelhet, ha kedve telik benne. Ma már tudom, hogy hol van a frigyláda és nem keresem tovább, mert bizonyságot leltem a hollétéről. A frigyláda végig bennem volt. Az elejétől a végéig ott volt bennem, csak nem vettem észre. Isten életem minden pillanatában egy velem. Hűséges hozzám, de én nem vettem észre a természetét. Ezt a bekezdést még kevesen értik meg valójában, de aki keresi az értelmét, eljuthat a végső felismerésre.
Mindegy, hogy kereszt, vagy Longinus lándzsája, torinói lepel, frigyláda, vagy egyéb ereklye. Mindegyik jelképez valamit, de a tiéd ezek csak akkor lehetnek, ha felismered, hogy ezek mind benned vannak. Nem kell, hogy bálványok előtt hajlongj, mert a tiszteleted tárgya mindig benned van. Ha megfogadod a szentek tanításait, ők benned lesznek az idők végezetéig, ha csak hajlongasz a szobraik előtt, akkor mindig velük szembe helyezed magad: azt sugallod saját magadnak, hogy te alábbvaló vagy, mint ők. Őket is Isten emelte fel, ha ragaszkodsz az igazsághoz, téged is Isten fog felemelni.