A válás Nyomtat
Írta: Ayurvéda portál   

A válásA statisztikai adatok szerint Magyarországon a 15 év feletti népesség kb. 47%-a él házasságban. A statisztikai hivatalok információja szerint a válások száma ma Magyarországon 25000 körül van, azonban ezzel szemben évi 45000 csupán a házasságkötések száma, amely szerint a házasságok több mint fele válásra van ítélve.

Ha ezt szembe állítjuk az emberek szexuális szokásaival kapcsolatos statisztikákkal, akkor egészen érdekes információkra lehet következtetni. E statisztikák szerint a magyar párok heti átlag kb. 2,8 alkalommal él nemi életet. Ebben természetesen az is benne van, hogy a 30 év körüli házasok heti 2,2 alkalommal, az idősebbek ennél ritkábban teszik ezt. Nem nehéz rájönni, hogy a leggyakrabban a fiatalok szeretkeznek, náluk ez az arány napi gyakoriságú.
 
A fenti adatokból az sejlik, hogy az emberek igen nagy része –a hangzatos szavakkal ellentétben- nem lelki társat keresnek/találnak a másikban, hanem elsősorban szexuális táplálékot. Ezt az állítást látszik alátámasztani az a statisztikai információ is, hogy a válások legnagyobb része 10 év együttélés után következik be, amikor is a szexuális élet gyakorisága is erősen lecsökkent.
 
Természetesen, az ember mindig megtalálja az önigazolást tartalmazó kifogást: a saját védelmét, a másik hibáztatását, azonban a legfontosabb erkölcsi kötelességére, a saját fogadalmához való hűségre, szinte senki nem gondol. A férfi nem tud férfi lenni, a nem tud lenni (legtöbbször éppen egymás miatt), a legjobb megoldásnak ígérkezik, ha elválnak, ahelyett, hogy egymást segítve, egymást tanítva, saját korlátaikról lemondva közelítenék a felszabadulást, a boldogságot.
 
Ahogy a tanítvány figyelme egy igaz mesteren keresztül irányul Istenre, úgy egy keresztény családban az asszony figyelme a férjén keresztül. Mert előbb teremtetett a férfi és Isten rendelt hozzá asszonyt, hogy kövesse őt, bárhová megy. A férfi, aki jól vezeti asszonyát és nem él vissza erejével, az Úrhoz tart, akkor is, ha nem tud róla. Az asszony, aki követi a férjét, az Úrhoz tart akkor is, ha a férje tévúton jár. Ha pedig bármelyikük elárulja a házasság szentségét és azt ki nem engeszteli, törekedjék bár Istenhez, biztosan tévúton jár.
 
Magyarország keresztény állam, de csak a szájával, mert a keresztény erkölcsnek alig van nyoma benne: Meg van írva, hogyha egy férfi elbocsátja feleségét, vagy egy elhagyja férjét, bűnt követ el. Nem a bűn a lényeg, amire a figyelmedet szeretném felhívni, hanem az, hogy a válás az ember kudarca. Egyben jelzi felelőtlen döntését (vonzódás alapú és nem tudatos), felelőtlen fogadkozását (holtodiglan-holtomiglan), egyben jelzi megbocsátásra való képtelenségét (a szentlélek hiányát), a változásra való képtelenségét (győz a szülői minta a kapcsolatban is) és még sorolhatnám, hogy egy válás milyen bizonyítványt állít ki az emberről.
 
A keresztény világ Krisztus eljövetelét várja, de nem mindenki, aki kereszténynek vallja magát, részesül annak kegyelmében is. Aki hisz benne, az nem válik. Aki elvált, de megtért, az megjavítja kapcsolatát volt házastársával és kiengesztelődnek mindketten, hogy az eljövetelkor méltók legyenek. Aki hívő cselekedjék úgy, ahogy leírtam, aki nem hisz, menjen saját feje után, meglátja, mi lesz annak gyümölcse. Aki Istentől van Isten útját követi, aki az ördögtől, az az ördög útját járja.
 
Sem 5000 éve, sem 2000 éve, sem ma nem változott a lelki törvény. Isten előhúz tarsolyából újat, a világ változik, de lélek állandó. Aki fölismeri a lélek állandóságát és megtartja annak törvényeit a folyamatos változásban is, az erkölcs útját járja. Az ilyen embereké az Isten országa.