A tükör Nyomtat
Írta: Ayurvéda portál   

A tükörÉlt egyszer egy kisvárosban egy szépasszony, aki annyira hiú volt, hogy szinte egész nap csak magát bámulta a tükörben. Illegette-billegette magát, a férjétől folyamatosan elvárta, hogy dicsérje az ő szépségét. Amerre járt erősen hangsúlyozta a testét, és amikor elkapta egy-egy ember elismerő pillantását, nagy megelégedéssel gondolt arra, hogy valószínűleg ő a legszebb asszony a világon.

 

A férfiak mind megfordultak mögötte és álmaiban mindegyik eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha az ő asszonya lenne, s ez a tudat az asszonyt is kacérrá, büszkévé tette. Más nők irigykedtek rá, vagy csak megvetették hiúságáért, így a szépasszony magányosnak érezte magát.
Egy napon egy bölcs ifjú érkezett a kisvároskába, ahol a szépasszony lakott, s ahogy az asszonyka fülébe jutott az ifjú jövetele, azon nyomban kereste a vele való találkozást. Kínzó vágy gyötörte, hogy megízlelhesse az új jövevény elismerő pillantását is. A bölcs ifjú a kisváros terei tanította az embereket mindenféle tudományra, körülötte folyamatosan sok-sok ember leste minden szavát. Az szépasszony is beállt a tömegbe és odafurakodott az első sorba, abban reménykedve, hogy a fiú észreveszi őt, azonban a fiút nem érintette meg a szépsége, továbbtanította nagy lelkesedéssel a tömegeket.
Bosszantotta az asszonyt, hogy van ember, aki nem hajol meg az ő szépsége előtt, napokon, éjszakákon át rágódott azon, hogy mi lehet ennek az oka. Nem tudott sem enni, sem aludni az epekedéstől, lassan-lassan elkezdett legyengülni. Ha belenézett a tükörbe, már koránt sem látta olyan szépnek magát, mint azelőtt. Egy nap megelégelte szenvedését és elhatározta, hogy odaáll a bölcs ifjú elé és megkérdezi, miért nem tartja őt szépnek.
Amikor elmesélte az ifjúnak ő és a tükrének történetét, az ifjú elgondolkodott, majd csendesen azt kérdezte: –Ne hallgass a tükörre, mert az megtéveszt téged. A szépasszony először elszégyellte magát, azt gondolta, hogy az ifjú kétségbe akarja vonni az ő szépségét, azonban a fiú így szólt: - Félre értesz! Az az ember, aki lélek szerint ítél, nem a test szépségét értékeli benned, hanem a lélekét. Ő lelki kincseket keres és nem testieket. Azt pedig egy egyszerű tükör nem képes megmutatni, csak az ember tettei. Ha magadat nézegeted a tükörben, nem láthatod, hogy milyen képet mutat a lélek tükre. Amikor pedig önmagadban kételkedve belenéztél a tükörbe, és csúnyának találtad magad, a tükröd ismét megtévesztett, hiszen minden ember szép, de ez az szépség csak akkor mutatkozik meg, ha az ember bízik önmagában. Nem a szépségedet vesztetted el, csak az önbizalmadat.
-De a többi ember is szépnek talált! – kiáltott fel az asszony. Az ifjú azonban ismét elmosolyodott és így válaszolt: - A többi ember is úgy működik, mint a te tükröd! Ha te szépnek tartod magadat, az a többi emberről is visszatükröződik. Azonban, ha te csúnyának tartod a saját tested, nem lesz ember, aki elégedett lenne veled. Értsd meg! Nem a ruha a szép, hanem ahogyan azt az ember viseli.
A szépasszony lelkéből abban a pillanatban elszállt minden kétely és minden hiúság. Megértette, hogy a bölcs ifjú mit akart neki mondani. Attól a naptól kezdve nem másoktól várta, hogy méltassák az ő szépségét, hanem egyszerűen tudta azt, hogy ő szép. Lelke puhább lett, képes volt mások szépségét is meglátni és méltatni, s belátta, hogy a szépséget nem birtokolhatja egyedül, hiszen minden embernek megadatott, hogy szép legyen. Attól a naptól kezdve nem érezte magát magányosnak, sok-sok ember lett körülötte, akik szerették őt.