Mire jött rá Buddha? Nyomtat
Írta: Horváth-Kovács Diána   
Buddha, vagyis Megvilágosodott, eredeti nevén Gautama Sziddhártha, a buddhizmus kiemelkedő alakja, s az emberi szenvedések okának keresője. Buddha maga is rájött arra, amire a védikus bölcselet is: mi rejtőzik minden problémánk hátterében?
 
Gautama életének különlegességét két különleges esemény is jelezte. Az elbeszélések szerint az uralkodói pár, Gautama szülei, meddők voltak, s a királyné egy éjjeli látomásban látta, hogy egy fehér elefánt méhébe hatolt, s a valóságban is megfogant a királyi pár utódja. A másik elbeszélés szerint egy nagy tiszteletnek örvendő remete Gautama születését követően az alábbiakat jelentette ki a gyermekről:
 
„Ez a gyermek, ha felnő, és a palotát választja, hatalmas király lesz, és leigázza a világot. De ha lemond az udvar örömeiről és a belső ösvényre tér, Buddha lesz, és megszabadítja az összes lényt."
 
 Az ie. 560 körül született ifjú egy uralkodói család sarja volt India északi részén. Bár apja utódjaként gondolt rá, ő mégis gondolkodó remete szeretett volna lenni. Majd engedve a szülői nyomásnak, végül megházasodott, s gyermeke is született. Abban az időben történt, hogy Gautama kitekintett a palota falain kívülre, s meglátta az utcaemberének fájdalmas szenvedését, betegségeit. Ennek hatására elkezdte foglalkoztatni, hogy mi az emberi szenvedések okozója, s hogyan lehet azokat leküzdeni.
 
„Az élet értelme túlmutat minden emberi szenvedésen. Aki ezt felismeri, az jár a helyes úton. A gyönyörökkel terhes udvari életben én, úgy látszik, rossz úton próbálkozom.”
 
Elhagyva a palota fényűző terét ennek kutatására indult. Eleinte az aszkézis útját választotta, de rájött, hogy testének sanyargatásával nem kerül közelebb az igazsághoz, melyet keres. Úgy gondolta, hogy az igazság keresése a testi lemondások és a testi kényelmek között félúton keresendő, hiszen az ember számára egyik véglet sem hoz megnyugvást. Bár megkísértette őt korábbi kényelmes életének emléke, mégis kitartott amellett, hogy az élet értelme nem az anyagi világban keresendő. Az aszkézist abbahagyva leült egy fügefa alá és meditálni kezdett. 49 napon át kitartóan meditált, s elhatározását erősítette mindenre való elszántsága, az élet és a halál körforgásának megértése.
 
Megvilágosodása során ráeszmélt az ayurvédikus bölcseletre, mely szerint az ember minden szenvedésének oka erős, betöltetlen vágyaiban és fel nem oldott félelmeiben keresendő, melyek megkötik az ember tudatát. A vágy nem más, mint a hiány kompenzálása, s az ember mindaddig szenved, amíg vágyait be nem töltötte, vagy le nem mondott róluk. A félelem is rabságban tartja az elmét, hiszen szűkíti az ember életterét és végül eredménye nem más, mint a halál.
 
Tanításainak gyűjtő neve: a négy nemes igazság, melynek pontjai:
 
1.       Az emberi élet lényegében szenvedéssel teli;
2.       E szenvedés oka az emberi önzés és vágyakozás;
3.       Van egy út, amellyel megszabadulhatunk az önzéstől és vágyakozástól;
4.   A megszabaduláshoz az ún. „nemes nyolcrétű ösvény” vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés.
 
Buddha ezen elvekre ráeszmélve tanítványainak adta tovább felismeréseit, azonban térítése nem erőszakos volt, hiszen soha senkit nem kötelezett azok elfogadására, az emberek maguk kérték rá, hogy adja tovább mindazt a tudást, amit megszerzett. Végül apja is megbékélt vele, s Buddha feleségével együtt nagy követője lett fiának. 80 évesen érte a halál.
 
„Amikor tanítványai megkérdezték, újjá fog-e születni e világon, Buddha így válaszolt: „Embertestben nem születek újjá, ám minden szent könyvben, minden egyes betű az én megtestesülésem lesz. Tiszteljétek ezért a könyveket ennek megfelelően! Emellett, tizenkét évvel halálom után eljő a Földre a Második Buddha, a Szkíta Oroszlán, a Lótuszban Született, aki Orgyen birodalmában egy tavirózsa kelyhében ölt testet. Az ő áldása és az enyém között nem lesz különbség.”