Ünnepi giccsek Print
Elgondolkodtató
Written by Horváth-Kovács Diána   
There are no translations available.

Giccsek Egyik esti sétám során érdekes jelenségnek voltam szemtanúja. Pár éve divatba jöttek a különböző Mikulás kinézetű, nagytestű báboknak a háztetőre vagy a ház erkélyére szerelt változatai. Valóban a Krisztusra való emlékezés Karácsony táján kimerül az ehhez hasonló bábuknak a giccses mutogatásában? 
Húsvétkor tojást aggatunk barka ágakra, színesebbnél színesebb húsvéti műnyuszikkal töltjük meg otthonainkat. Karácsony közeledtével a bevezetőben már említett Mikulás bábukkal aggatjuk tele udvarainkat, a kertünkben található fenyőfák a legpompázatosabb színekben világítva tündökölnek. Látható, hogy mások figyelmét sokan ezekkel a díszítésekkel szeretnék önmagukra vonni, de vajon mi lakik a szívekben?
 
Az ünnepi ajándékozás, s környezetünk hivalkodó díszítései nem mást növelnek, mint a mulandóságot. Aki a testhez ragaszkodik, s vele együtt ragaszkodik a test díszítéséhez, melyhez tartozik a fizikai környezet cicomázása is, az az ember az Élet és a halál könyve szerint (melyet a portálon letölthetsz) a halált szolgálja. Végességüknél fogva nem az örökkévalóság tudatát erősítik az emberben, hanem annak ellenkezőjét.
 
Ne érts félre, a szolid ünnepi hangulat megteremtése otthonodban nem bűn, hanem ennek a túlhangsúlyozása az, amely elfeledteti veled az ünnepek valódi üzenetét. Semmi nem bűn, amiben nincsen kettősséged, de értsd meg: azért van szükséged a környezetet díszítésére, mert ünnepi hangulatba szeretnél jönni, s mert mások elismerésére vágysz. Hány embertől hallom ezt, hogy eltervezi, idén igazán karácsonyi hangulatot fog otthonában teremteni. S nem is sejti, hogy nem ettől jön meg lelkesedése. Lehet szomszédaid, barátaid elismerik kézügyességedet és kreatív hajlamaidat a lakásod ünnepiessé varázslásában, s mégis a szívekben üresség tátong.
 
Az ünnep valóban kimerül a nagy eszem-iszomban, a hajnalig tartó tivornyákban és a lakásod feldíszítésében? S nem lenne e számodra is boldogabb, ha hálát adnál az ünnep által elfedett valódi eseményért?  Egy útkereső ember hálával fordul Istene felé, hogy egy másik lényen, Krisztuson keresztül példát adott nekünk az igazi lemondásról, s más emberek őszinte szolgálatáról? Nem többet ér e az eziránt érzett hála, mint a színes szalaggal átkötött ajándékok a karácsonyfa alatt?
 
A Megváltód lemondó áldozatáról nem csak az ünnep során lenne érdemes megemlékezned, hanem életed minden percében. Sokan mondják, hogy Istennek könnyű volt elvenni egyszülött fia életét, hiszen tudta, hogy élni fog. De vajon elgondolkoztál már azon, hogy Krisztus emberi teste felett hozott ítéletet s vállalta a szenvedés keresztjét, hogy neked örök életed legyen? Erre emlékezzél, s ne az anyagi világban, hanem a lelkedben teremts ünnepet az év minden napján!