A fájdalomtól való félelem Nyomtat
Írta: Horváth-Kovács Diána   

Hányszor érezzük magunkat sértettnek, sebzettnek, vagy szembesülünk nehezen a kritikával. Nem is sejtjük, hogy ilyenkor megmutatkozik bennünk a tűz elem diszharmóniája.

A tűz elem kiszámíthatatlan elem. Amikor az emberben harmonikusan mutatkozik meg, úgy kellő motiváló erőt érzünk magunkban, van tetterőnk változásokat generálni az életünkben, tetteink kreatívak, gazdagok a pozitív megoldás eszmeiségében. A félelem helyett a pozitív törekvés elve hatja át a kihívásokban személyiségünket.

A fájdalomtól való félelem jelzi, hogy az ember elveszítette egységérzetét és a benne növekvő hiányérzet elkezdte felemészteni lelki egészségét, s ennek megfelelőjeként testi egyensúlyát is. A fájdalomtól való félelem a Pitta személyiség legnagyobb kihívása.

Honnan ismered fel, hogy félsz a fájdalomtól?

A fájdalom érzése irányulhat lelki, de ugyanúgy fizikai tényezőkre is. Amennyiben testi félelemről beszélünk, úgy minden bizonnyal félsz a mechanikai ingerek keltette fizikai fájdalomtól (pl. félsz a tűszúrástól, szüléstől, de a legkisebb fájdalmat is tragikusan fogod fel).

A lelki fájdalom annak a jele, hogy sértve érzed magadat, az egódat, s ennek bevallása helyett a fájdalmat külső tényezőkre, vagy más személyekre hárítod. Ennek megnyilvánulásaként nehezen viseled el mások rólad mondott véleményét. Megnyilvánulhat ez a családi kötelékeidben éppúgy, mint a munkahelyeden, ahol a munkádat illető esetlegesen elmarasztaló visszajelzéseket hallván könnyen világvége hangulatod lesz és tüzet okádasz a környezetedre.

Amikor félsz a fájdalomtól, nagyon érzékennyé válsz. Könnyű téged megsérteni, mert szinte keresed és várod azokat a lehetőségeket, ahol a konfliktus valódi komolyságától messze elrugaszkodva felnagyítod azt, okot kreálva a sértődésre. Ennek a játszmának a hátterében valójában az áll, hogy szereted magadat kegyes megbocsájtónak bemutatni, miközben csak mások bocsánatkérésére áhítozol. Ez nem más, mint maga az igazi áldozat szerepének az eljátszása.

A fájdalomtól való félelemmel élő ember sokszor visszahúzódik csigaházába, mert elmélete szerint, ha nem vesz részt az élet generálta konfliktus helyzetekben, akkor senkinek nem fog szándékában állni őt megsérteni. Valójában ez kivált egy csapda helyzetet, hiszen a meg nem nyilvánuló embert az emberek többsége nem tudja értékelni, hiszen nem ismerik személyiségét, nem tudják mit várhatnak tőle, így az ilyen ember magánya csak tovább fokozódik mindaddig, míg a társadalom aktívan elszeparált tagjává nem válik. Így megnövekszik benne annak a fájdalma, hogy társak nélkül kell magányba zárkózva élni az életét saját fájdalomtól való félelme miatt.

Amikor félsz a fájdalomtól, korlátozod magadban a tűz elem működését. Ha kevés benned a tűz, akkor nincs erő a tetteidben. A szervezetben megfogyatkozó tűz pedig emésztési zavarokat okozhat, hiszen az emésztés nem más, mint a tűz elem átalakító munkájának folyamata. Testedben ezért felhalmozódnak a méreganyagok, a léped, az epehólyagod és a májad munkájának hanyatlása miatt.

Ne félj a fájdalomtól, az élet kihívásaitól, a konfliktushelyzetektől. A konfliktus az emberért van, hogy megláthassa hol tart a saját fejlődésének útján és mire van még szüksége egy beteljesültebb állapot eléréséhez. Próbálj meg bízni a többi emberben és feltételezni róluk, hogy amikor kritikával illetnek, akkor nem a rossz szándék vezérli őket, hanem annak vágya, hogy egy adott munkafolyamat vagy együttműködés hatékonyabbá váljon.

Igyekezz inkább tanulni, hogy még tökéletesebb lehess, működj együtt másokkal a közös sikerért és az egyéni diadal helyett szemed előtt a közösségi munka lebegjen.

Amikor fáj valami, igyekezz azt nem elfojtani magadban, hanem a megfelelő módon kommunikálni a környezeteddel. Az elfojtás csak tovább növeli a félelmeket, ezért jobb, ha a fájdalmadat kiadod magadból és megbánod, mintsem hagyod, hogy az elfojtás feleméssze a benned lévő termékeny tüzet.